AZ ARANY SZABADSÁGA

A lombard hitel

A lombard hitelezés története

A lombardhitel tágabb értelemben olyan rövid lejáratú hitelek összefoglaló neve, amelyek biztosítéka valamilyen forgalomképes ingó dolog. Szűkebb értelemben értékpapír-letéttel vagy forint-, devizabetéttel fedezett kézizáloghitel.

A kölcsön célja az adós átmeneti pénzszükségletének finanszírozása oly módon, hogy a konkrét hitelcélt a felek a hitelszerződésben nem rögzítik. Kétségtelen előnye, hogy – a kölcsön fedezettségéből adódóan – a hitel kamata a lakossági kölcsönök más típusaihoz képest mérsékeltnek mondható. A hitel futamideje a jelenlegi banki gyakorlat szerint nem több mint egy év, és fő szabály szerint rövidebb, mint a fedezetként zárolt értékpapírok vagy betétek lejárata. Az egyedi hitelszerződésekben meghatározott, a folyósítható lombardhitel legmagasabb összege, valamint a fedezetként lekötött értékpapírok vagy betétek mindenkori beszámítási értéke közötti arányszámot fedezeti árfolyamnak nevezzük.

A kölcsön lehívásának időpontjában a befogadáskori fedezeti árfolyam megközelítőleg 130-140%, pontos mértéke bankonként és ügyletenként eltérő lehet. A hitel futamideje alatt a mindenkori fedezeti árfolyam egy előre meghatározott, kb. 125%-os érték közelébe csökken, a hitelező kérheti az óvadék kiegészítését, ennek elmaradása esetén pedig a kölcsön járulékaival együtt lejárttá teheti(figyelmeztető fedezeti árfolyam). A fedezeti árfolyam jelentős, 110%-ot megközelítő csökkenésekor (likvidációs fedezeti árfolyam) a hitelező a lombardhitelből eredő követelését közvetlenül, az értékpapír- és betéti óvadékból kielégítheti - ez az azonnali hatályú felmondással azonos joghatályú.

A fedezetként felajánlott értékpapírokat a hitelintézet zárolja, következésképp tulajdonosa csak a hitel visszafizetése után rendelkezhet felettük korlátlanul. A fedezetként elfogadható értékpapírok körét rendszerint a bankok Treasury-je határozza meg, nem ritka, hogy részvények nem fogadhatók el fedezetként. Ez utóbbi magyarázata abban áll, hogy ma a lombardhitelek nem spekulációs értékpapír-vásárlást finanszíroznak, hanem az ügyfél likviditási zavarainak átmeneti finanszírozását.
A kézizálog- vagy lombardhitelek a reálhitelek csoportjába tartoznak. Ilyen hiteleknél az ingóságok elzálogosításával lehet a hitelhez hozzájutni. A zálogtárgy a hitel fedezete. A hitel összegét a zálogtárgy minősége és mobilizálhatósága határozza meg, a hitelt mind magánszemélyek, mind vállalatok igénybe vehetik. A zálog lehet értékpapír, életbiztosítási kötvény, áru stb. A hitelnyújtás általában egy éven belüli, leggyakrabban 3-6 hónapos. A kölcsönt valójában arra találták ki, hogy gyors áthidaló megoldást jelentsen azok számára, akik valamilyen betéti konstrukcióban lekötötték a pénzüket, azonban annak lejárata előtt váratlanul pénzre van szükségük.

A lombard hitelezés fajtái

A lekötött biztosíték fajtája szerint a lombardhitel eltérő technikákkal valósul meg

  • Értékpapír-lombard esetében az értékpapírt letétbe helyezik, így a zálogul lekötés leegyszerűsödik. A fedezeti érték megállapítása is egyszerű, mivel a hitelezők általában csak hivatalosan jegyzett vagy szabad forgalomban mozgó értékpapírokat fogadnak el.
  • A váltólombard leginkább a jegybank és a kereskedelmi bankok közötti ügyletekben fordul elő, amikor a kereskedelmi banknak rövid lejáratú jegybanki pénzre van szüksége. A hitelezési biztonságot ebben az esetben az jelenti, hogy a váltó leszámítolása nagy kamatveszteséggel járna.
  • Árulombard esetében a fedezetet értékálló tőzsdei áruk (például gabona, cukor, kávé) jelentik. Az árukat raktárban a bank nevén tárolják és a raktárjegy a bank birtokában van. Elvárás, hogy az adós az árura teljeskörű biztosítást kössön.
  • Történetileg a nemesfém-lombard a legrégibb, de manapság kevesen használták, így a nemesfém-lombardot napjainkban az ArteusCredit keltette újra életre és Arteus Gold Credit néven 2012-től vezette be a biztos és értékőrző fedezettel bíró hitelezési technikák közé.